A Türelem Sáfránysárga Szirmányai

A türelem. Milyen könnyen kimondjuk, és milyen nehezen gyakoroljuk. Mintha egy finom, sáfránysárga selyemszirmot próbálnánk meggyűrődés nélkül a kezünkben tartani. Egyszerűnek tűnik, mégis, a legkisebb mozdulat is nyomot hagy rajta.

Emlékszem egy idős kertészre, akinek a rózsái messze földön híresek voltak. Nem a különleges fajták miatt, hanem azért, mert valahogy sokkal mélyebben, ragyogóbban virágoztak, mint bárhol máshol. Megkérdeztem a titkát. Mosolyogva azt felelte: "A rózsáknak idő kell. Idő a gyökereknek, hogy mélyre hatoljanak, idő a szárnak, hogy megerősödjön, és idő a bimbónak, hogy kibontakozzon. Ha siettetjük, csak elpusztítjuk."

Rájöttem, hogy a türelem nem passzív várakozás. Nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel nézzük, ahogy az élet elhalad mellettünk. Épp ellenkezőleg: aktív részvétel. Tudatos jelenlét. A türelem azt jelenti, hogy ápoljuk a gyökereket, tápláljuk a szárat, és szeretettel figyeljük a bimbót – még akkor is, ha úgy tűnik, sosem fog kinyílni.

És talán, csak talán, miközben türelemmel várunk a rózsánk virágzására, mi magunk is kibontakozunk.