A Türelem Selyemfényű Hídjai

A türelem. Oly sokszor kértem, könyörögtem érte. Mint éhes gyermek a kenyérért. Azt hittem, egy végtelen hosszú sorban kell állnom, egy hideg, szürke váróteremben, míg valaki végre oda nem nyújtja nekem, mintha alamizsna lenne. Tévedtem. A türelem nem valami, amit kívülről kapunk.

Egy régi kínai legenda jut eszembe a sárkányról, aki egy gyönyörű selyemkendőt hordott a nyakában. Ez a kendő a türelem szimbóluma volt. Amikor a sárkány haragos lett, a kendő fényesen ragyogott, figyelmeztetve őt, hogy ne engedje el magát. Egy napon, a sárkány épp egy hegytetőn pihent, amikor egy zajos, pimasz majom kezdte őt gúnyolni. A sárkány türelme fogytán volt, de a kendő emlékeztette őt a bölcsességre. Mély levegőt vett, és lassan, megfontoltan szólt a majomhoz. A majom meglepődött a sárkány nyugalmán, és elszégyellte magát. A sárkány nem győzte le a majmot erővel, hanem türelmével.

Rájöttem, hogy a türelem valójában belülről fakad. Egy selyemháló, amit magunk szövünk a lelkünk legmélyén. Minden egyes lélegzetvétel, minden egyes megfontolt gondolat egy-egy újabb szál. Nem ajándék, hanem alkotás. Nem várakozás, hanem építkezés. Építkezés a lelkünkben, hidakat emelve a pillanatok között, selyemfényű hidakat a türelmetlenség szakadékai fölött. És ahogy egyre erősebbé válik ez a háló, úgy leszünk képesek bölcsebben, szeretetteljesebben reagálni a világ kihívásaira. Türelemmel önmagunkhoz, és türelemmel másokhoz.