A Türelem Tejút Porhintése

A türelem, ó, milyen nehezen megragadható erény! Olyan, mint a Tejút finom, ezüstös porhintése az éjszakai égen: látszólag ott van, elérhető, mégis, ha markolni próbálod, csupán üres kezed marad. Évekkel ezelőtt, a Skorpió jegyének mély, átalakító időszakában, én is türelmetlen voltam. Minden kellett azonnal, a válaszok, a megoldások, a beteljesülés. Mint egy éhes gyermek, kapkodtam a falatok után, nem élvezve az ízeket, csak a mielőbbi jóllakottságra vágyva. Aztán egy nap, egy idős kertész mellett találtam magam. Épp egy aprócska magot ültetett el a földbe. "Miért fáradozik ezzel?" kérdeztem türelmetlenül. "Hiszen ki tudja, mikor hajt ki, ha egyáltalán kihajt." A kertész rám mosolygott, és azt mondta: "Édes gyermekem, nem a kihajtás a lényeg. A lényeg az, hogy én megadom a mag számára a lehetőséget, hogy gyökeret eresszen. A növekedéshez idő kell, türelem kell. A napfény, a víz, a föld – mind megteszik a magukét, de a legfontosabb az én hitem abban, hogy a magban ott rejlik a lehetőség." Akkor értettem meg. A türelem nem passzivitás, hanem aktív várakozás. Nem a cél, hanem az odavezető út minősége. A türelem a hit édes testvére, a remény gyengéd dajkája. Most már tudom, hogy néha a legjobb, amit tehetünk, hogy elültetjük a magot, gondozzuk a földet, és hagyjuk, hogy a Tejút porhintése alatt, a saját tempójában növekedjen.