A Türelem Türkizkék Tava

A türelem – egy olyan erény, amely olykor elillan, mint a reggeli pára. Különösen akkor érezzük hiányát, amikor a dolgok nem a mi elképzeléseink szerint alakulnak. Néha úgy tűnik, mintha a sors szándékosan késleltetné a beteljesülést, mintha eljátszana velünk.

Emlékszem, egyszer egy öreg kertésszel beszélgettem. Évekig ültette a magokat, gondozta a földet, és nézte, ahogy mások kertje virágzik. Az övé, valamiért, csak lassan, akadozva indult be. Láttam rajta a türelmetlenséget, a csalódottságot. Aztán egy nap megértettem valamit, miközben őt néztem, ahogy a fáklyák fényében locsolja a kis hajtásokat.

Azt mondta: "A türelem nem passzivitás. Nem azt jelenti, hogy ölbe tett kézzel várjuk a csodát. Hanem azt, hogy hittel locsolgatjuk a magot, akkor is, ha még nem látjuk a virágot. Hogy tudjuk: mindennek megvan a maga ideje, és a természet rendje nem siettethető."

Azóta, amikor a türelmetlenség mardos, elképzelek egy türkizkék tavat. A víz felszíne nyugodt, mélyén pedig ott rejtőzik minden lehetőség. Tudom, hogy a dolgok nem mindig akkor történnek, amikor én szeretném, de éppen ez a várakozás teszi édessé a gyümölcsöt. A türelem nem a vágyak elnyomása, hanem a bölcs elfogadás művészete. A tudat, hogy minden pontosan akkor fog virágozni, amikor annak eljött az ideje.