A Türelem Zafír Lépcsője

A türelem… oly gyakran keverjük össze a passzivitással, a tehetetlen várakozással. Pedig a türelem nem a mozdulatlanság élettere, hanem a bölcs cselekvés előszobája. Egy zafír lépcső, mely a magasabb megértéshez vezet.

Láttam egy idős fát a hegyoldalban. Századok óta állt ott, kitartóan dacolva a széllel, a faggyal, a villámokkal. Egyik vihar sem döntötte le, egyik aszály sem szárította ki teljesen. Mert a fa tudta a türelem titkát. Tudta, hogy a gyökerei mélyebbre nyúlnak a földbe, mint a felszíni szélrohamok ereje. Tudta, hogy a Nap ismét fel fog kelni, és a föld ismét meg fog nedvesedni. Nem kapkodott, nem sietett, csak állt, és várt. És közben élt.

Néha mi is ilyen fává kell válnunk. Amikor a vágyaink türelmetlenül lángolnak bennünk, amikor úgy érezzük, az élet igazságtalan, amikor a céljaink látszólag elérhetetlenek. Ilyenkor álljunk meg egy pillanatra, és nézzünk a zafír lépcsőre. Emlékezzünk a fára. Érezzük a gyökereinket. Engedjük, hogy a türelem mélyre ható ereje átjárjon minket. Mert a türelem nem a feladás, hanem a bizalom. Bizalom abban, hogy a dolgok a megfelelő időben a megfelelő módon fognak megtörténni. Bizalom abban, hogy mi is elég erősek vagyunk ahhoz, hogy kivárjuk ezt az időt. És bizalom abban, hogy a zafír lépcső végül elvezet a fényhez.