A Türelmetlens Sárga Homokórája

A sárga homokszemek, mint a percek, kínzó lassan peregnek lefelé. A türelmetlens néha olyan, mint egy égető sivatagi szél, ami felkavarja a békét és elhomályosítja a tisztánlátást. Emlékszem, egy régi barátom mesélte, hogy egy napon egy idős mesterhez fordult tanácsért. "Mester, hogyan találhatom meg a türelmet?" - kérdezte. A mester, anélkül, hogy felemelte volna a tekintetét a munkájából, csak annyit mondott: "Ültess egy bambuszmagot." Barátom követte a tanácsot. Naponta öntözte, gondozta a földet, de semmi nem történt. Hónapok múltak, és a föld továbbra is üres maradt. Kétségbeesve tért vissza a mesterhez. "Mester, a bambusz nem hajt ki. Talán nem vagyok elég türelmes." A mester ekkor felnevetett: "A bambuszmag öt évig gyökereket ereszt a föld alatt. És amikor végre kibújik, naponta akár egy métert is nőhet. A türelem nem azt jelenti, hogy tétlenül várakozunk, hanem azt, hogy hittel ápoljuk a jövőt, még akkor is, ha nem látjuk a gyümölcsét." Azóta, amikor a türelmetlens sárga homokórája szinte kiürül, eszembe jut ez a történet, és emlékeztetem magam, hogy a valódi növekedés gyakran a láthatatlanban zajlik. A türelem nem passzivitás, hanem a hit aktív megnyilvánulása.