A Türelmetlenség Obszidián Szilánkja

Oly sokszor vág meg a türelmetlenség éles, fekete szilánkja. A pillanatnyi kielégülés vágya, a "azonnal akarom" mantrája elvakít, s elfelejtem, hogy a legtöbb, ami igazán számít, időt kér. Időt a gyökereknek, a virágzásnak, a beérésnek. Azt hiszem, uralom a sorsom, irányítom az eseményeket, de valójában csak a felszínt kapargatom. A türelmetlenség egyfajta vakság, ami elrejti a folyamatot, a mélyben zajló csodát. Nem látom a magban rejlő lehetőséget, csak a már kész fát akarom. Nem értem a tanulás értelmét, csak a tudást vágyom. Nem érzem a szeretet mélységét, csak a birtoklást. Pedig a türelem ajándék. Lehetőség, hogy megfigyeljem, tanuljak, kapcsolódjak. Lehetőség, hogy bízzak az Univerzum bölcs ritmusában, s elfogadjam, hogy minden a maga idejében érkezik. Ahogy a Nap sem sietteti a Holdat, úgy nekem sem kell siettetnem semmit. A türelem a lemondás művészete a kontrollról, s egyben a hit gyakorlása a nagyobb tervben.