A Türelmetlenség Vasmarkú Ördöge

A türelmetlenség egy vasmarkú ördög, mely ott lappang a szívünk mélyén, készen arra, hogy megragadjon bennünket, amikor a várakozás tüze a legmagasabbra csap. Én is ismerem ezt az ördögöt. Évekkel ezelőtt, mikor egy új projektbe kezdtem, szinte azonnal akartam látni a gyümölcsét. Minden egyes apró akadály, minden egyes késleltetés kínzó tűként égetett. Az éjszakákat forgolódva töltöttem, a nappalokat pedig a frusztráció keserű íze kísérte. Azt hittem, ha nem haladok elég gyorsan, akkor kudarcot vallok.

Egy nap, egy öreg kertészhez fordultam tanácsért. Ő csak mosolygott, és a kertjébe vezetett. Megmutatta a legfiatalabb facsemetéket, alig kibújva a földből. „Látod ezeket?” kérdezte. „Évekbe telik, mire gyümölcsöt hoznak. De én nem rángatom őket, nem siettetem a növekedésüket. Tudom, hogy a napfény, a víz és a türelem a legjobb táplálék számukra.”

Akkor értettem meg. A türelmetlenség nem más, mint a bizalom hiánya. Nem bízunk abban, hogy az élet bölcsessége elhozza a megfelelő időben azt, ami a miénk. Nem bízunk abban, hogy mi magunk is éppen azon az úton járunk, amely a kiteljesedéshez vezet. Azóta, ha érzem a türelmetlenség vasmarkát, emlékeztetem magam a kertész szavaira. Lélegzem, várok, és bízom. Tudom, hogy a legszebb gyümölcsök a legérettebbek. És az éréshez idő kell.