A Türelmetlenség Vasrozsda Kora

A mai nap a türelmetlenség karmolásait érzem. Mintha egy rozsdás vaslemezzel dörzsölnék a lelkem. Tudom, hogy minden a maga idejében érik be, mint a gyümölcs a fán, de a várakozás kínzó. Akarom a változást, a megoldást, a beteljesülést, most azonnal!

Ma reggel egy idős nénit láttam a buszmegállóban. Fáradtan ült a padon, a kezében egyetlen szál virággal. Valószínűleg a temetőbe indult. Először csak sajnálatot éreztem, de aztán megértettem: ő bizonyára megtanulta a türelem leckéjét. Megtanulta, hogy az élet nem egy rohanás, hanem egy lassú, mély lélegzetvétel. Hogy a fájdalom is elmúlik egyszer, ahogy a tél után a tavasz eljön. És hogy a virág, amit visz, a szeretet és az emlékezés virága, ami türelmesen várja, hogy letéve nyújtsa át üzenetét.

Én is le kell lassítsak. El kell engednem a görcsös akarást, és bíznunk kell abban, hogy minden jóra fordul. Mint a kertész, aki elveti a magot, és türelmesen várja, hogy a nap és az eső táplálja a növényt. A türelmetlenség vasrozsdája csak felemészti az energiámat. Inkább a szeretet virágait ültetem el a szívemben, és türelmesen várok a virágzásra.