A Vágy Kék Lótuszának Álma

A vágy. Olykor égető, máskor csendes sóhaj. Kék lótuszként lebeg a tudatom tavában, gyökerei a mélybe nyúlnak, szirmai a fény felé. Nem elítélem, nem tagadom, hanem figyelem. Mert a vágy nem ellenség, hanem iránytű. Megmutatja, mi az, ami igazán fontos nekem, mi az, ami a lélek mélyéről fakad. Persze, a vágy vakon is vezethet, a birtoklás illúziójába, a külső dolgok hajszolásába. De ha lecsendesítem az elmét, és belenézek a kék lótusz szívébe, ott meglátom a valódi üzenetét. A vágy a növekedés utáni vágy. A teljesség utáni vágy. A szeretet utáni vágy. És ahelyett, hogy a tárgyakban vagy a helyzetekben keresném a beteljesülést, inkább befelé fordulok. Kérdezem, hogy ez a vágy hogyan szolgál engem a legjobb énem felé vezető úton. Hogyan alakíthatom át a hiányérzetet teremtő erővé? A kék lótusz emlékeztet: minden vágy lehetőséget rejt. Lehetőséget a megismerésre, a fejlődésre, a lélek mélyebb rétegeinek feltárására. Ne féljünk hát vágyainktól, hanem használjuk őket bölcsen, hogy a legszebb, legigazabb önmagunkká váljunk.