A Vágy Olajzöld Labirintusa

Néha, mintha egy olajzöld labirintus mélyén bolyonganék, a vágyak szűk ösvényein. Minden kanyarban egy újabb tükörkép: sikeresebb, boldogabb, teljesebb én. És ahogy rohanok, hogy elérjem a labirintus közepén tündöklő, sosem látott kincset, egyre távolabb kerülök attól, ami igazán fontos. Ma, a telihold fényében, megálltam. Mély levegőt vettem, és hagytam, hogy a hold ezüstös csendje átjárjon. Rájöttem, hogy a labirintus nem egy hely, hanem egy állapot. A vágy nem maga a cél, hanem egy iránytű, ami néha elromlik. A boldogság nem a kincs, hanem a lélegzetvétel, a pillanat megélése a zöld falak között is. Most már tudom, hogy a kiút nem a rohanás, hanem a megállás. Nem a tükörkép hajszolása, hanem a tükör tisztítása. Nem a kincs megtalálása, hanem a béke megtartása. A labirintus nem börtön, hanem lehetőség. Lehetőség, hogy megtanuljam szeretni önmagam, még a vágyak olajzöld sűrűjében is.