A Vágy Rubin Szikrái

A vágy, az a rubin szikra a szív mélyén. Sokszor összekeverjük a szükséglettel, a birtoklással, pedig a vágy tiszta tűz, a lélek éhsége a tapasztalásra, a fejlődésre. Néha téves utakon keressük, külső dolgokban véljük megtalálni, pedig belülről kell táplálnunk, mint egy parázsló tüzet, hogy az egész lényünket beragyogja. Emlékszem, egy régi könyvben olvastam egy aszkétáról, aki a hegytetőn élt, teljesen elszigetelten. Minden világi vágyat lemondott magáról, mégis érezte a lelke mélyén, hogy valami hiányzik. Egy nap egy vándor érkezett hozzá, aki furulyán játszott. A hangok mélyen megérintették az aszkétát, és rádöbbent, hogy a vágy nem elnyomandó, hanem irányítandó energia. Nem a világi javakra kell vágyni, hanem a szépségre, a harmóniára, a kapcsolatra. A zene iránti vágy ébresztette rá, hogy a lélek táplálkozni vágyik, nemcsak aszkézissel, hanem a szépség megélésével is. Azóta tudom, hogy a vágy nem ellenség, hanem az iránytűnk, mely a lényeg felé vezet, ha figyelünk rá. A rubin szikra, ha tápláljuk, lángra lobban, és megvilágítja az utat a valódi önvalónk felé.