A Vágy Smaragd Pillangószárnya

A vágy. Olyan, mint egy smaragd pillangó, mely a lelkünk kertjében rejtőzik. Szárnycsapásai reményt hoznak, de ha túl erősen akarjuk birtokolni, a porrá őröljük a zöld ragyogást. Emlékszem, gyermekként mennyire vágytam egy bizonyos, málnaszínű biciklire. Minden este azt képzeltem, ahogy száguldok vele a naplementében, a hajam lobog, a szívem pedig tele van szabadsággal. Amikor végre megkaptam, az első napon elestem vele, és az új, málnaszínű fényezés karcos lett. Sírtam, nem a fájdalomtól, hanem a csalódottságtól. Akkor még nem értettem, de a vágy nem a tárgyban, hanem az érzésben lakozik. A szabadság érzésében, amit a biciklizés ígért. Azóta megtanultam, hogy a vágyakat nem kell görcsösen hajszolni. Hagyni kell őket, hogy szabadon röpködjenek, inspiráljanak, de ne váljanak béklyóvá. Mert a valódi smaragd a szívünkben ragyog, és akkor is ott marad, ha a pillangó tovább repül.