A Vágy Suttogó Szívárványai

A vágy néha olyan, mint egy suttogó szivárvány. Egy halvány ígéret a távolban, ami színekkel festi meg a horizontot, még mielőtt az eső teljesen elállna. Kergetjük ezt a délibábot, remélve, hogy a tövében aranyat találunk. De a vágy nem mindig az, aminek látszik. Néha csupán a hiányunk kivetülése, egy tükörkép, ami a legmélyebb félelmeinket vagy a legrejtettebb álmainkat vetíti elénk.

Egy régi történet jut eszembe egy remetéről, aki egy magas hegycsúcson élt. Azt mondták, képes volt beteljesíteni bárki vágyát. Sok zarándok kereste fel, gazdagok és szegények, betegek és egészségesek, mindannyian egyetlen dologért: a vágyaik beteljesüléséért. Egy nap egy fiatalember érkezett hozzá, szívében hatalmas vágyakozással a hírnév és a vagyon iránt. A remete hallgatva végignézte a fiút, majd egy egyszerű követ nyújtott át neki. "Ez a kő beteljesíti a vágyaidat" - mondta. "De légy óvatos, mit kívánsz." A fiú boldogan távozott, de útközben elkezdett kételkedni. "Mi van, ha a kő nem működik? Mi van, ha ez csak egy trükk?" A kételyei lassan félelemmé, majd dühvé változtak. Végül a kővel a kezében visszatért a remetéhez. "A kő nem ér semmit! Nem teljesítette a vágyaimat!" A remete mosolyogva visszavette a követ. "Látod, fiam? A vágyaid elvakítottak. Ahelyett, hogy hinned benne, a kételyeid és a türelmetlenséged távol tartottak a beteljesüléstől. A vágy nem a birtoklásról szól, hanem az útról, a fejlődésről, ami a szívünkben zajlik."

A vágy tehát nem ellenség, csupán egy iránytű. Megmutatja, merre tart a szívünk, de rajtunk múlik, hogy bölcsen használjuk-e az útmutatást. A valódi arany nem a szivárvány tövében rejt