A Vágy Szívárvány Hídíve

A vágy… egy szívárványhíd íve, amely a jelen szürkeségéből a jövő ragyogó tájaira vezet. Nem bűnös, nem hiábavaló, hanem éltető erő, a lélek szomjúsága a teljességre. Sokszor elfojtjuk, elrejtjük, mert félünk, hogy csalódás lesz a vége. Félünk attól, hogy a híd nem ér el a másik partig, hogy a színek elhalványulnak, mielőtt odaérnénk. De a vágy maga az utazás, a remény tápláléka, a lélek mozgatórugója. Engedjük hát szárnyalni, ne fojtsuk meg a félelem sötét árnyékában. Vizsgáljuk meg, miből táplálkozik, milyen színekben pompázik. Ha a szeretet, az alkotás, a szolgálat színei ragyognak rajta, akkor kövessük bátran. Ha viszont az irigység, a birtoklás, a hatalom sötét árnyai fedezhetők fel, akkor fordítsuk tekintetünket befelé, és keressük meg a valódi, a tiszta forrást, ahonnan a vágy származik. Mert a valódi vágy nem elragad, hanem felemel. Nem elvesz, hanem gazdagít. Nem elválaszt, hanem összeköt. Az igazi vágy a lélek hívó szava, a szívárványhíd, amely az önmagunkkal való találkozáshoz vezet.