A Vágy Topáz Aranyláncai

A vágy néha olyan, mint egy topázból font aranylánc. Csillogó, gyönyörű, kecsesen simul a bőrödre… de minél jobban húzod magad felé, annál szorosabban fojtogat. Emlékszem egy régi történetre, egy fiatal asztrológusról, aki a csillagokat bújva próbált meg jóslatokba rejteni saját, beteljesületlen vágyait. Minden horoszkópban ott bujkált a remény, hogy egyszer ő is megtalálja azt a lángot, amire a szíve vágyik. Aztán egy nap rájött, hogy a vágy nem egy távoli pont az égen, hanem egy belső tűz, ami akkor lobban igazán, ha elengedi a görcsös akarást. Ha megengedi, hogy a sors szője tovább a történetet, ahelyett, hogy ő akarja minden áron megírni a végét. Azóta nem a csillagokba néz, hanem a saját szívébe, és hagyja, hogy a vágy vezesse, ne pedig irányítsa. Mert a vágy nem rabság, hanem lehetőség. Lehetőség arra, hogy jobban megismerjük önmagunkat, és megtanuljunk bízni a bennünk rejlő erőben.