A Vágyak Lila Akácfüggönye

A vágyak… Lila akácfüggönyként borulnak ránk, illatosak és csábítóak. Megígérik a boldogságot, a teljességet, a valahol távol fénylő, elérhetetlen kertet. De vajon mi történik, ha belekapaszkodunk ebbe a színpompás függönybe? Ha görcsösen ragaszkodunk ahhoz, hogy átjussunk rajta, hogy birtokoljuk azt, amit kínál? Könnyen lehet, hogy csak a fájdalmas, szúrós ágakat érezzük majd a bőrünkön. A vágyak gyakran nem mások, mint illúziók, a bennünk rejlő hiány kivetülései. Azt hisszük, valami külső dolog fogja betölteni az űrt, pedig a valódi munka odabent zajlik. Engedjük el a görcsös ragaszkodást, lélegezzünk mélyeket, és vegyük észre a szépséget, ami itt és most körülvesz minket. Nézzük meg a lila akácfüggönyt a maga teljességében, anélkül, hogy bele akarnánk kapaszkodni. Érezzük az illatát, csodáljuk a színét, és legyünk hálásak azért, hogy részesei lehetünk ennek a gyönyörű látványnak. Mert a valódi boldogság nem a birtoklásban, hanem a megélésekben rejlik. A szívünkben lévő kertet kell öntöznünk, nem a távoli, elérhetetlen álmot kergetni.