A Vágyak Smaragdzöld Labirintusa

A vágy, ez a ragyogó smaragd, néha labirintust épít körénk. Belépek, vonz a zöld szín ígérete, a beteljesülés illúziója. Útvonalak tekeregnek, tükrözik a reményeket, a félelmeket, a sosemvolt lehetőségeket. Minden kanyarban egy újabb arcát mutatja a vágy, hol csábító oázis, hol csalóka délibáb. Elfelejtem a bejáratot, eltévedek a tükröződések közt. A labirintus fala egyre magasabb, a smaragd fény egyre hidegebb lesz.

Megállok. Lehunyom a szemem. Mély lélegzetet veszek. Ekkor hallom meg a csend hangját, ami odabent, a vágyak zajától elnyomva szunnyadt. A csendben felismerem, hogy a labirintus nem más, mint én magam. A vágy nem ellenség, csupán egy iránytű, ami néha rossz irányba mutat. A kulcs a labirintusból való kijutáshoz a jelenben rejlik. Az elengedés, a megértés, az elfogadás a kivezető út. Kilépek a smaragd labirintusból, s látom, hogy a valódi kincs nem benne, hanem azon kívül, a szabadságban és a béke megtalálásában rejlik. A vágyak legyenek iránytűk, ne börtönök.