A Vágyakozás Szívárványhídja

A vágyakozás… nem mindig a hiány sötét gödre. Néha, a lélek mélyén ébredő sóvárgás nem más, mint egy szívárványhíd. Egy ív, ami összeköti a jelenünket azzal a potenciális jövővel, amivé válni hivatottak vagyunk. Nem a birtoklás kényszeres éhsége, hanem a kibontakozás isteni szikrája. Éreztem én is, ahogy egy régmúltnak hitt álmom újra felizzik, mintha egy alvó vulkán ébredne bennem. Eleinte megijedtem, mert azt hittem, ez a régi fájdalom visszatérése. De aztán megértettem. Ez nem a múlt, ez a jövő suttogása. A vágy nem a beteljesületlenség mementója, hanem az iránytű, ami a valódi céljainkhoz vezet. Csak figyelni kell rá, a színeire, a vibrálására. Mert a szívárványhíd nem örök, idővel elhalványul, ha nem indulunk el rajta. A lélek pedig nem szeret a partokon álldogálni, örökké a messzi távlatok felé húz. Merjünk hát elindulni, és meglátni, mi vár ránk a túloldalon.