A Változás Akvamarin Hullámai

Néha úgy érezzük, a világ megállt. Rögzültek vagyunk egy ponton, képtelenek továbblépni. A Változás, az a mindent átható energia, pedig ott lebeg körülöttünk, mint a tenger felett a sós pára. Nem fenyeget, hanem hívogat. Emlékeztet, hogy az élet folytonos átalakulás. Egy lélegzetvétel, egy mosoly, egy új találkozás – mind-mind apró hullámok, amelyek elmoshatják a megszokás homokvárát.

Évekkel ezelőtt, mikor mély depresszióba süllyedtem, úgy éreztem, a sorsom egyetlen, végtelenül ismétlődő nap. Minden reggel ugyanaz a szorongás, ugyanaz a kilátástalanság. Aztán egy nap, egy különösen szürke délutánon, a tengerpartra sodort az élet. Ültem a homokban, és néztem a hullámokat. Ahogy jöttek, mentek, alakították a partot. És megértettem valamit. A tenger nem fél a változástól. Nem kapaszkodik a tegnapba. Minden hullám új kezdet, új lehetőség.

Akkor kezdtem el én is elengedni. Elengedni a múlt fájdalmát, a jövőtől való félelmet. Lassan, lépésről lépésre, hagytam, hogy a Változás akvamarin hullámai átmossa a lelkem. Nem volt könnyű. Volt, hogy visszasüllyedtem, volt, hogy megijedtem a mély víz láttán. De a tenger türelmes. Mindig ott van, emlékeztetve, hogy a változás nem a halál, hanem az újjászületés. Az újrateremtés lehetősége. Most már tudom, hogy a hullámok sosem állnak meg. És mi sem kell, hogy megálljunk velük.