A Változás Fekete Obszidián Szárnya

A félelem a változástól olyan, mint a dermedt talaj a tél közepén. Nem engedi a magokat gyökeret ereszteni, nem táplálja az új hajtásokat. Pedig a változás maga az élet lüktetése, a folyó, ami sosem áll meg. Emlékszem egy öreg tölgyre, ami a hegytetőn állt. Évszázadokon át dacolt a széllel, az esővel, a hóval. De egy napon villám csapott bele. Mindenki azt hitte, vége. Én is azt hittem. De a tölgy nem adta fel. A csonkjából új ágak nőttek, erősebbek és hajlékonyabbak, mint valaha. Megtanultam tőle, hogy a törés nem a vég, hanem a kezdet. A sötét, fekete obszidián szárnyakkal, mely a mélyből tör fel, fájdalmas lehet, de elengedhetetlen a felemelkedéshez. Merj változni, merj új lenni, mert az igazi erő a rugalmasságban rejlik. A változás a lélek tápláléka. Ne félj tőle, öleld magadhoz!