A Változás Sárkánytüze

A stagnálás álom-szendergésében, a megszokás biztonságos, ám fakó falai között élünk sokszor. Félünk a Változás sárkánytüzétől, attól, hogy mindaz, amihez ragaszkodunk, hamuvá válik. Pedig a sárkány nem pusztít el mindent, csak azt, ami már nem szolgál minket. A régi bőrt, a megkövesedett hiedelmeket, azokat a félelmeket, melyek gúzsba kötik a szárnyainkat. Én is éreztem a perzselő melegséget a bőrömön, ahogy a régi énem lebomlott, mikor egy új élethelyzet küszöbén álltam. Féltem, mert nem tudtam, mi vár rám a túloldalon. De a tűz megtisztított, leégette a fölösleges terheket, a hazugságokat, amiket magamnak meséltem. És a hamuból valami új sarjadt. Valami erősebb, valami fényesebb. Megtanultam, hogy a Változás nem az ellenségem, hanem a szövetségesem, aki segít kibontakozni, mint a lótusz a sárból. Ha érzed a sárkány leheletét a nyakadban, ne menekülj! Engedd, hogy a tűz átalakítson, hogy a hamuból újjászüless, mint a Főnixmadár.