A Változás Türkiz Pillanatai

Az élet folytonos változás. Ezt mind tudjuk, mégis, sokszor görcsösen kapaszkodunk a megszokottba, félve engedni a jövőt formáló szélnek. Mintha egy türkizkék pillanatot akarnánk örökké megőrizni, holott a maga varázsa éppen abban rejlik, hogy elillan, teret engedve a következőnek. Eszembe jut egy régi történet egy remetéről, aki a hegytetőn élt. Egy nap egy fiatalember kereste fel, tanácsot kérve. Panaszkodott, hogy képtelen elfogadni az élet változásait, minden, ami elmúlik, mély fájdalmat okoz neki. A remete nem szólt semmit, csak felmutatott egy elszáradt falevelet, majd egy friss hajtást. "Mindkettő az élet része" - mondta végül. "Az elmúlás táplálja az újat. Ha nem engeded el a tegnapot, sosem tudod átölelni a holnapot." A fiatalember megértette. A türkiz pillanat múlandósága nem gyengíti, hanem épp ellenkezőleg, felértékeli annak szépségét. Mint ahogy a Nap sem ragyoghatna örökké, különben nem lenne értelme a Hold ezüstös fényének sem. Engedd el a félelmet, és engedd, hogy a változás átalakítson, ahogy a tenger mossa a partot, formálva a tájat az idők végezetéig.