A Várakozás Borostyán Burka

Üdvözöllek, kedves lélektársam! Ma egy olyan érzésről elmélkedünk, ami mindannyiunk életében jelen van, mégis ritkán adjuk meg neki a méltó figyelmet. A várakozásról. Nem az a fajta várakozás ez, ami egy buszmegállóban ér utol, hanem az a mély, belső folyamat, amikor egy eseményre, egy fordulatra, egy beteljesülésre áhítozik a szívünk. Mint egy borostyánba zárt, örökkévaló pillanat, úgy ölel körül minket a jövő ígérete.

Gyakran gondolunk a várakozásra mint passzív állapotra, mintha valami hiányozna belőlünk, vagy körülöttünk. Pedig a várakozás maga is egy teremtő aktus. Ahogyan a Föld türelmesen várja a mag csírázását, ahogyan a Hold a telihold erejét gyűjti, úgy gyűjt energiát és formát az, amire várunk. Minden egyes gondolat, minden egyes érzés, amit ebbe az állapotba fektetünk, építőkockaként szolgál a jövőbeli valóságunk számára.

Emlékszem egy időszakra az életemben, amikor egy nagy változásra vártam. Napok, hetek, hónapok teltek el, és én éreztem, ahogy a türelmem próbára tétetik. De aztán rájöttem, hogy a várakozás nem tétlenség. Az volt az a belső tér, ahol meg tudtam figyelni a félelmeimet, az elvárásaimat, és ahol el tudtam engedni az irányítás illúzióját. Rájöttem, hogy a várakozás valójában egy lehetőség a mélyebb önismeretre, a jelen pillanat elfogadására, és arra, hogy ráhangolódjak a kozmikus ritmusra. Akkor éreztem meg igazán, hogy a várakozás nem a célba érés hiánya, hanem maga az utazás.

És persze, ott van az asztrológia bölcsessége is. Ahogy a bolygók hosszú ciklusokon át haladnak, úgy várunk mi is a sorsfordító tranzitokra, a megérlelődő energiákra. A Szaturnusz türelme, a Jupiter expanziója, az Uránusz hirtelen váltásai