A Várakozás Csendes Virágzása

Ismerős az az érzés, mikor a lélek türelmetlenül dobog, a jövő felé fordulva, a megvalósulás pillanatát sürgetve? Mint egy parányi mag a föld alatt, mely már érzi a napfény hívását, de még nem tört át a rétegeken. A várandósság, az ígéret, a kibontakozás előtti feszültség. Gyakran beleesünk abba a csapdába, hogy a célra fókuszálunk annyira, hogy elfelejtjük megélni a hozzá vezető utat, a növekedés szent folyamatát.

Az univerzum, tudjuk jól, nem siet. Ritmusában ott rejlik a végtelen türelem bölcsessége. A bolygók keringése, az évszakok váltakozása mind-mind a várandósság, a folyamatos kibontakozás szimbólumai. A Hold ciklikus változásai, a fogyás és telés örök tánca is arra emlékeztet, hogy minden dolognak megvan a maga ideje. Sokszor azt gondoljuk, a várakozás passzív állapot, tétlenség, de valójában egy rendkívül aktív belső munka rejlik benne. A lélek ekkor csendben felkészül, gyűjti az energiákat, finomhangolja a rezgéseket, hogy befogadhassa a beérkező áldást.

Amikor megtanuljuk elengedni a sürgetést, és átadjuk magunkat a várakozás békés áramlásának, akkor nyílik meg előttünk a pillanat szépsége. Észrevesszük a pici csodákat, a finom rezdüléseket, melyek addig rejtve maradtak a sietség ködében. A türelem nem passzív beletörődés, hanem aktív bizalom. Bizalom abban, hogy a megfelelő időben, a megfelelő módon bontakozik ki mindaz, amire vágyunk, vagy amire szükségünk van. A várakozás csendes virágzása az a belső folyamat, ahol a magból gyönyörű virág lesz, anélkül, hogy mi magunk bármit is sürgetnénk – csak gondozzuk, locsoljuk, és hagyjuk, hogy a természet maga tegye a dolgát. Engedd, hogy a lelked is kivárja a maga tavaszát