A Várandóság Néma Bölcsessége

Vajon észrevesszük-e valaha, hogy az életünk bizonyos szakaszai mennyire hasonlítanak egy anya várandósságához? Ott van az a titokzatos, kifelé láthatatlan időszak, amikor valami mélyen belül érik, formálódik, és mégis, a külvilág számára semmi jele nincs a hatalmas munkának. Gondoljunk csak arra a pillanatra, amikor egy régóta dédelgetett álom a szívünkben elkezdi szövögetni a szálait. Nem látjuk még a kész képet, csak egy megérzést, egy apró szikrát, ami lángra lobban bennünk. Ez az a fázis, amikor a lélek maga is várandós.

Van, hogy türelmetlenül sürgetjük az eseményeket, feszülten várjuk a "látható" eredményt. Megnézzük a naptárt, számoljuk a heteket, és a meg nem nyilvánult valóság hiánya elbizonytalanít minket. Pedig épp ebben a láthatatlan, "méhen belüli" időszakban történik a legfontosabb munka. Ilyenkor fektetjük le az alapokat, ilyenkor mélyül el a bizalom, ilyenkor erősödik meg az elhatározás. Ez a csendes növekedés, az a bensőséges párbeszéd, amit önmagunkkal és a univerzummal folytatunk.

Ahogyan egy leendő anya is gondosan óvja, táplálja a benne fejlődő életet, úgy kell nekünk is óvnunk és táplálnunk a saját álmainkat, vágyainkat, vagy éppen az önismeretünk újabb rétegeit. Nem siettethetjük a születést, nem követelhetjük a látható jeleket, mielőtt azok természetes módon megjelennének. Az univerzum ritmusai a sajátunkban is ott pulzálnak. Van, hogy egy Merkúr retrográd időszakban érezzük magunkat a leginkább "várandósnak", amikor a befelé fordulás és az átgondolás lehetősége a leginkább adott. Ilyenkor lassulunk le, visszavonulunk, hogy teret adjunk a belső munkának.

És eljön majd az a pillanat, amikor a láthatatlan valósággá válik, amikor a bennünk érlelődő gondolat, projekt, vagy é