A Várás Lassan Fejlő Világa

Sokszor hisszük, hogy a lélek útja egyenes, egy jól kijelölt ösvény, melyen céltudatosan haladunk a megvilágosodás felé. Pedig néha a legnagyobb tanulságokat a lassúság, a várakozás csendes mélysége tartogatja. Gondoljunk csak arra, miként fest egy virág rügye, mielőtt kibontaná szirmait. Bennünk is gyakran rejtőzik egy ilyen rügy: egy vágy, egy felismerés, egy mélyre ásott igazság, melynek még nincs itt az ideje, hogy teljes pompájában megmutatkozzon.

Az asztrológia is számtalan jelével mutat rá a türelem és a belső érés fontosságára. Gondoljunk csak a Szaturnuszra, az idő és a fegyelem bolygójára. Gyakran hoz próbatételeket, melyek lassúnak, nehéznek tűnnek, de valójában a lélek szövétnekét csiszolják. Ő tanít meg minket arra, hogy a valódi, tartós változások sosem sietnek. Szükségük van a csendre, a befelé fordulásra, a porrétegek felhalmozására, melyek védelmezik a bennük szunnyadó fényt, míg az meg nem erősödik.

Amikor feszít minket a várakozás, és úgy érezzük, megrekedtünk, próbáljunk meg mélyebbre ásni. Mi az, amit még meg kell tanulnunk ebben az állapotban? Milyen belső akadályokat kell ledöntenünk, mielőtt a következő lépcsőfokra léphetünk? Talán a kapkodás az, ami a leginkább távol tart minket attól, hogy felismerjük a várakozás ajándékát. Hiszen a sietség gyakran eltakarja a részleteket, a finom rezdüléseket, melyekből a lélek legmélyebb bölcsessége szövődik.

Engedjük meg magunknak, hogy néha csak legyünk. Hogy figyeljük a belső csendet, a gondolatok áramlását, a szív dobbanását. A várakozás nem tétlenség. A várakozás egy aktív állapot, melyben a lélek mélyen dolgozik, rétegeket hámoz le, új mintákat sző, és felkészül arra