A Véletlen Aranyszínű Pillangói

Vajon a véletlen létezik? Ezt kérdeztem magamtól a tegnap, miközben egy elhagyatott könyvesbolt mélyén kutattam valamiért, amire nem is emlékszem pontosan. Valami hiányzott, egy űrt akartam betölteni a napomban. A polcok között bolyongva, véletlenül belebotlottam egy apró, bőrbe kötött könyvbe. Nem volt címe, nem volt rajta semmilyen jelzés. Csak ott feküdt, magányosan, mintha engem várt volna.

Hazavittem, és ahogy kinyitottam, egyetlen mondat fogadott: "A sors nem vak, csak máshogy lát." Elgondolkodtam ezen a mondaton. Vajon a véletlenek csupán rendezetlen események láncolata, vagy egy nagyobb terv részei? Talán az, amit véletlennek hiszünk, valójában a lélek rejtett vágyainak, a múlt tapasztalatainak és a jövő lehetőségeinek bonyolult tánca. Mint egy pillangó szárnya, amely látszólag céltalanul repdes, mégis elindít egy láncreakciót, ami egy messzi tájon vihart okoz.

Azóta másképp tekintek az életem "véletleneire". A váratlan találkozásokra, a hirtelen ötletekre, a furcsa egybeesésekre. Talán nem is véletlenek, hanem a lélek aranyszínű pillangói, akik a számunkra kijelölt úton vezetnek. Csak meg kell tanulnunk észrevenni a szárnyuk rezdülését, meghallani a suttogásukat, és bízni abban, hogy a sors, még ha néha rejtélyes is, mindig a legjobbat akarja nekünk.