A Versengés Achát Ketrece

A versengés… gyakran gondoljuk, hogy ez a motor, ami előrevisz, ami ösztönöz a fejlődésre. De mi történik, ha ez a motor túlpörög? Mi van akkor, ha az állandó összehasonlítgatás, a vágy, hogy jobbak legyünk másoknál, egy sötét, achátból épült ketreccé válik?

Egy idős mester mesélte nekem egyszer, hogy látott egy kertet, ahol a legszebb virágok is elhervadtak. Kíváncsian kérdezte a kertészt, miért. A kertész szomorúan válaszolta, hogy a virágok állandóan versengtek egymással a fényért, a vízért, a figyelemért. Annyira belemerültek a harcba, hogy elfelejtettek virágozni. Elfelejtették, hogy mindegyikük egyedi és gyönyörű a maga módján.

Néha úgy érzem, mi is ilyen virágok vagyunk. Bele vagyunk zárva a versengés ketrecébe, és elfelejtjük, hogy a valódi érték nem abban rejlik, hogy legyőzzük a másikat, hanem abban, hogy kibontakoztassuk a saját egyedi potenciálunkat. Engedjük, hogy a Nap, a Hold, a csillagok fénye tápláljon minket, és virágozzunk a saját ritmusunkban, a saját színünkben. Mert a kert sokkal szebb, ha sokféle virág nyílik benne, nem csak egyféle.