A Versengés Ólom Madárketrece

A versengés – egy suttogó démon, aki befurakodik a szívünkbe, és ott lassan, de biztosan, ketrecet épít. Észrevétlenül fonja körénk az ólomdrótokat, meggyőzvén arról, hogy csak akkor vagyunk értékesek, ha másoknál jobbak vagyunk.

Emlékszem, egy régi, elfeledett könyvben olvastam egy mesét a Napról és a Holdról. Mindketten szerették az embereket, mindketten fényt akartak adni a Földnek. De a Nap, tüzes és ragyogó, nem bírta elviselni, hogy a Hold, bár halványabb, mégis képes volt megvilágítani a legmélyebb éjszakákat. Irigysége árnyékot vetett a szívére, és megpróbálta mindenáron elnyomni a Holdat. Csak akkor értette meg a hibáját, amikor a Föld sötétségbe borult, és a szeretet helyét a félelem és a káosz vette át.

Mi is gyakran elfelejtjük, hogy mindannyian a saját fényünkkel világítunk, és a versengés helyett az együttműködés az, ami igazi harmóniát teremt. Az a békés tudat, hogy a másik sikere nem a mi kudarcunk, hanem a közös jövőnk építőköve. Mert a valódi érték nem a mások legyőzésében rejlik, hanem a saját, egyedi fényünk kibontakoztatásában, abban, ahogyan szeretettel és együttérzéssel fordulunk a világ felé. Engedjük hát szabadon a szívünkben szunnyadó, éteri madarat.