A Visszatükröző Könnycsepp Titka

Ma reggel egy apró, csillogó könnycsepp ült a párnámon. Nem az enyém volt, legalábbis nem az a fajta, ami a szemekből fakad, amikor a bánat elborít. Inkább egy kis, harmatos gyöngy volt, mintha az éj lehelete hagyta volna ott. Először csak elmosolyodtam, a természet játékának gondoltam, de ahogy megérintettem, valami különös rezgés áradt belőle. Mintha egy apró univerzumot tartottam volna a kezemben, tele rejtett üzenetekkel.

Aztán eszembe jutott egy régi mese arról, hogyan teremti meg a Lélek a saját valóságát. Minden egyes érzelem, minden gondolat, minden kimondott és ki nem mondott szó egy-egy cseppként hullik le belőlünk, és hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek egyszerűen eltűnnek a semmibe. Pedig nem. Ezek a cseppek gyűlnek, tükröződnek, és formálják azt a képet, amit magunkról látunk. Ez a könnycsepp most nem a fájdalmat, hanem a felismerést hozta el. A felismerést, hogy mi magunk vagyunk a tükör, ami a világot visszaveti, és a világ is tükrünk, ami minket mutat meg.

Gyakran elfelejtjük, hogy a körülöttünk lévő emberek, a velünk történő események is apró visszatükröződések. Ha boldogságot sugárzunk, az visszatér hozzánk. Ha félelmet, az is. Nem véletlen, hogy az asztrológiában a Hold a tükröződés, az érzelmek szimbóluma. A Hold nem ad saját fényt, hanem a Nap sugarait veri vissza, mégis teliholdkor az éjszaka legfényesebb pontja. Hasonlóan, a mi lelkünk is felragyoghat, ha képesek vagyunk elfogadni és visszatükrözni a bennünk és körülöttünk lévő fényt, ahelyett, hogy a sötétbe révednénk. Ez a kis gyöngy most a tudatos választás erejére emlékeztet. Arra, hogy minden csepp, amit elhullajtunk, képes vagy visszatükrözni a Nap ragyogását, vagy elmerülni a hom