Az Akarat Karneol Vörös Szigete

Sokszor hisszük, az akarat egy vasököl, mellyel megragadjuk a vágyainkat, és addig szorítjuk, amíg azok engedelmesen meg nem valósulnak. Pedig az akarat valójában egy sziget a tenger közepén. Egy aprócska, karneol vörös sziget, melyet a Csend hullámai mosnak. Az a sziget, ahová visszavonulunk, amikor a külvilág zaja elnyomja a szívünk szavát.

Volt egyszer egy kertész, aki gyönyörű rózsakertet álmodott. Türelmetlenül vetette el a magokat, naponta többször is locsolta őket, és szinte erőszakkal akarta kicsikarni a földből a virágokat. Ám a rózsák csak nem akartak bújni. A kertész dühösen átkot szórt a földre, a magokra, és saját magára is.

Egy nap, amikor már fel akarta adni, egy öreg bölcs sétált el a kertje előtt. Meglátva a kertész arcán a kétségbeesést, leült mellé a földre. Néhány szót váltottak, majd a bölcs csendben mutatott a kertész szívére. "Itt találod a választ" - mondta, majd távozott.

A kertész először nem értette. De aztán, amikor újra leült a kertjébe, és elcsendesedett, hallani kezdte a föld suttogását, a magok türelmes várakozását, és a saját szívének a nyugodt, békés ritmusát. Rájött, hogy nem az akarat erejével kell a rózsákat előcsalogatnia, hanem a türelem, a gondoskodás, és a feltétel nélküli szeretet energiájával. Attól a naptól kezdve a rózsák hamarosan virágba borultak, a kert pedig a béke és a harmónia szentélyévé vált.

Az igazi akarat nem a görcsös ragaszkodás, hanem a belső szigetünk csendjéből fakadó, tiszta szándék. A karneol vörös sziget, ahol meghalljuk a lelkünk igaz vágyait, és a szeretet erejével engedjük, hogy azok a megfelelő időben és módon megvalósuljanak.