Az Akarat Vasgránát Szikrái

Az akarat – sokszor tévesen azonosítjuk makacssággal, önfejűséggel. Pedig az akarat nem a külvilág erőszakos meghajlítása, hanem a belső tűz, a bennünk szunnyadó potenciál szelíd lángra lobbantása. Emlékszem, egy idős kertészre, aki a legszárazabb, legkövesebb talajból is virágzó kertet varázsolt. Nem a földet szidta, nem a sorsot okolta, hanem türelemmel, kitartással, napról napra táplálta a remény magját. Ahogy a Nap is minden reggel feltámad, úgy kell nekünk is naponta táplálni az akaratunk vasgránát szikráit. Nem az eredmény a lényeg, hanem a folyamat, a tett, a belső elköteleződés. Az akarat nem legyőzendő akadály, hanem megművelendő kert, ahol a türelem rózsái, a kitartás liliomai és a hit napraforgói virágoznak. Csak rajtunk múlik, milyen kertet teremtünk magunk körül.