Az Alázat Ezüstös Harmatcseppjei

Annyi mindent szeretnénk irányítani, formálni, birtokolni. Meg akarjuk szerezni a tudást, a hatalmat, az elismerést. Pedig a valódi bölcsesség ott kezdődik, amikor elengedjük a görcsös ragaszkodást. Emlékszem, egy magasztos hegytetőn álltam, lélegzetelállító kilátással. Azt hittem, uralom a tájat, én vagyok a csúcs. Aztán lepillantottam egy apró, törékeny virágra, ami a sziklák között kapaszkodott. Nem akart nagyobb lenni, nem vágyott a figyelemre, egyszerűen csak létezett, a maga tökéletes módján, alázattal viselve a szél ostorát és a nap perzselő sugarait. Akkor értettem meg: az igazi erő nem a magasságban rejlik, hanem abban a képességben, hogy elfogadjuk a helyünket a nagy egészben, anélkül, hogy bármi mást akarnánk lenni, mint amik vagyunk. Az alázat az az ezüstös harmatcsepp, mely megtisztítja a lelket a hiúságtól, és lehetővé teszi, hogy meglássuk a világot a maga egyszerű, de végtelen szépségében. Ez a pillanat emlékeztet arra, hogy a valódi nagyság az elfogadásban, a szolgálatban és a szeretetben rejlik.