Az Alázat Gyémánt Harmóniája

Talán a legnehezebben megközelíthető erény az alázat. Nem a megalázkodás, nem a kicsinyítés, hanem a tiszta, ragyogó felismerése annak, hogy mindannyian egy nagyobb, kozmikus szövet részei vagyunk. Egy nap egy apró, sérült pillangót találtam a kertemben. Szárnyai csonkultak voltak, nem tudott repülni. Ahelyett, hogy megszántam volna, vagy megpróbáltam volna erőszakkal felemelni, leültem mellé. Figyeltem, ahogy küzd, ahogy igyekszik elérni egy közeli virágot. És akkor megértettem. Az alázat nem azt jelenti, hogy lemondunk az erőnkről, hanem azt, hogy elfogadjuk a korlátainkat. Hogy elfogadjuk, hogy néha a pillangó sem tud repülni, de a szépsége akkor is megmarad. Az alázat nem gyengeség, hanem az a gyémánt keménységű felismerés, hogy mindenki a saját útját járja, a saját tempójában, és hogy az én dolgom nem az ítélkezés, hanem a szeretet.