Az Áldozat Jade Zöld Kútja

Az áldozat... oly sokszor halljuk ezt a szót, legtöbbször valami elvett, elvesztett dolog kapcsán. De vajon tényleg csak a hiányról szól? Néha, mélyen magunkba nézve, észreveszem, hogy egy jade zöld kút mélyén rejtőzik az áldozat igazi arca. Egy olyan kút, aminek vizétől nemhogy szomjasabb, hanem tisztább, éberebb leszek.

Egy idős kertész mesélte egyszer, hogy a legszebb rózsák azok, amelyekért a legtöbbet áldozta. Nem csak a vizet, a tápoldatot értette ezalatt, hanem a gondoskodást, a törődést, a türelmet, amit abba fektetett, hogy a rózsa kibontakozhasson. Néha el kellett távolítania egy-egy hajtást, ami elszívta volna az erőt a virágtól. Áldozatot hozott azért, hogy a rózsa teljes pompájában ragyogjon.

És vajon nem ugyanez a helyzet az életünkben is? Nem arról van szó, hogy megfosztjuk magunkat valamitől, hanem arról, hogy teret engedünk valami szebbnek, valami teljesebbnek a kibontakozáshoz. Elengedjük a régi szokásokat, a káros kapcsolatokat, a félelmeinket, mert tudjuk, hogy ezek a hajtások elszívják az erőt a belső rózsánktól. Az áldozat nem veszteség, hanem befektetés a saját lényünkbe. Lehetőség a növekedésre, a fejlődésre, a teljesebb életre. Merjük megengedni magunknak ezt a jade zöld kúttól való felüdülést, hogy megláthassuk a bennünk rejlő rózsa igazi szépségét.