Az Áldozat Smaragd Altarjai

A smaragd oltár, hol önként helyezzük magunkat a megváltás reményében. Sokszor nem vesszük észre, hogy a mártíromság édes mérge lassan áthatja a lelkünk. Hiszszük, hogy másokért szenvedni nemes, hogy a mi fájdalmunk könnyíti meg a világ terheit. De vajon tényleg?

Egy régi legenda szerint egy erdő mélyén, egy smaragd tisztáson állt egy oltár. Aki rátette a szívét, annak minden fájdalma enyhült, de a szív örökre ott maradt. Egy fiatal lány, akinek a szerelmét elragadta a háború, elment az oltárhoz. Szívét letette, és érezte, ahogy a fájdalom elszáll. De vele együtt az öröm, a remény, a szeretet képessége is. Üres lett. Visszatért a falujába, élt, de nem érzett. Nem tudott segíteni másoknak, mert belül halott volt.

Az igazi áldozat nem az, ha feladjuk magunkat, hanem ha megőrizzük a fényünk, még a legsötétebb órákban is. Az igazi áldozat a szeretet, a türelem, a megértés, amit adunk, anélkül, hogy elvárnánk bármit is cserébe. Ne áldozzuk fel a szívünk a smaragd oltáron, hanem tápláljuk a szeretet lángjával, hogy másoknak is fényt adhassunk. A fájdalom semlegesítése helyett, emeljük fel magunkat a fájdalmon.