Az Áldozatvállalás Aranyfonál Hálója

Az áldozatvállalás… gyakran érezzük nyomasztó tehernek, láncnak, mely a szabadságunkat korlátozza. Pedig ha jobban megnézzük, egy finom, aranyfonál háló, mely összeköt minket a szeretettel. Emlékszem, egy idős kertészre, aki egy apró, elhagyatott rózsabokrot gondozott. Minden nap kijárt hozzá, öntözte, metszette, pedig a bokor csak kopár ágakat mutatott. Azt mondta: „Látom benne a lehetőséget, a szépséget, ami még nem nyilvánult meg. Ehhez áldozat kell, idő, türelem, és lemondás a saját kényelmemről.” És láss csodát, egy évvel később a bokor ontotta a leggyönyörűbb, illatos rózsákat. Az áldozatvállalás nem mindig jelent lemondást önmagunkról. Néha azt jelenti, hogy lemondunk a pillanatnyi kényelemről, hogy valami nagyobb, szebb születhessen. Mint ahogy a Hold is áldozatot hoz, amikor a fényét adja a sötét éjszakának. A fényét adja nekünk. Nem érdemes összetéveszteni az önfeláldozással. Mert az aranyfonálból szőtt háló nem foglya, hanem tartó oszlopa a léleknek.