Az Áldozatvállalás Bíbor Pillangója

Olykor eljön az idő, mikor lelkünk egy mély, bíbor színű kelyhet tart elénk. E kehely az áldozatvállalás nektárját rejti. Nem a mártíromság keserű levét, hanem a tiszta, önzetlen szeretet édes eszenciáját. Egy barátom mesélte, hogy egy nap találkozott egy idős asszonnyal a parkban. Az asszony egy gyönyörű, bíbor pillangót tartott a tenyerében, ami láthatóan sérült szárnnyal küszködött. Megkérdezte tőle, hogyan találkozott vele. Az asszony elmondta, hogy látta a pillangót a földön vergődni, és bár tudta, hogy talán nem helyes beavatkozni a természet rendjébe, a szíve nem hagyta nyugodni. Felvette, ápolgatta, amíg csak tudta. A barátom megkérdezte, hogy nem félt-e, hogy a pillangó sosem fog tudni újra repülni. Az asszony mosolyogva válaszolta, hogy nem. Elmondta, hogy a pillangó a szeretet és a törődés által megerősödött, és bár a szárnya sosem lesz tökéletes, megtanult élni a korlátaival. Ez az áldozatvállalás valódi lényege. Nem arról szól, hogy feladjuk önmagunkat, hanem arról, hogy a szeretet erejével támogatunk valakit, vagy valamit, még akkor is, ha ez némi kényelmetlenséggel jár. A bíbor pillangó emlékeztet bennünket arra, hogy az áldozatvállalás a legszebb virágokat hozhatja, ha a szívből fakad. És hogy a szeretet néha azt jelenti, hogy elengedjük azt, amit a leginkább szeretünk, hogy szabadon szárnyalhasson.