Az Egység Fluorit Foszforeszkálása

Oly sokszor érzem, mintha egyetlen, apró fogaskerék lennék egy hatalmas, zúgó gépezetben. Azt hiszem, elmerülök a saját, kicsinyes problémáimban, megfeledkezve arról, hogy minden egyes apró alkatrész elengedhetetlen ahhoz, hogy a szerkezet harmonikusan működjön. Talán épp ezért nehéz meglátni a Nagy Egészet, az összetartozást, azt a láthatatlan fonalat, ami mindenkit és mindent összeköt.

Emlékszem, egyszer egy hegyi patak partján ültem, és figyeltem a vízben úszkáló apró kavicsokat. Mindegyik más színű, más formájú, más méretű volt. Volt köztük sima, gömbölyű, éles, szögletes. Látszólag semmi közük egymáshoz. Aztán a víz elsimította az éleket, lekerekítette a sarkokat, és mindegyik kavics a patak részévé vált. Mindegyik hozzájárult ahhoz, hogy a víz akadálytalanul folyjon, hogy a patak éltető erővel bírjon.

És rájöttem, hogy mi is ilyenek vagyunk. Mindannyian mások vagyunk, más élettapasztalatokkal, más nézetekkel, más célokkal. De mindannyian részei vagyunk ugyanannak a nagy Egésznek, a világnak, a Kozmosznak. A különbségeink adják a világ sokszínűségét, a változatosságát, a szépségét. És amikor képesek vagyunk elfogadni a saját és mások különbözőségeit, akkor kezdünk el igazán kapcsolódni egymáshoz, akkor kezdjük el meglátni az Egységet. A Fluorit, ez a színpompás ásvány emlékeztet rá, hogy a sokféleségben rejlik a harmónia, és a harmóniában az igazi erő. A ragyogó Egységben.