Az Elengedés Fluorit Szivárványai

A múlandóság sosem volt egyszerű lecke. Olyan, mint a szél, ami a nyári mezőn keresztülfutva hol simogatja, hol pedig megtöri a virágok szárát. Évekig kapaszkodtam a régi hiedelmekbe, a megszokott mintákba, abba a hamis illúzióba, hogy a kontroll birtokában biztonságban lehetek. Mint egy öreg fa, melynek gyökerei mélyen befúródnak a földbe, nem engedve a változás szeleitől.

Aztán egy napon, egy különösen hideg téli estén, mikor a csillagok tánca az égen egy új ciklus kezdetét jelezte, megértettem, hogy a ragaszkodás éppen az ellentétes hatást váltja ki. Minél szorosabban fogunk valamit, annál gyorsabban csúszik ki a kezünkből. Mintha egy folyót próbálnánk visszatartani a tenyerünkkel – az erőfeszítés hiábavaló, és csak fájdalmat okoz.

A fluorit kövek – melyekben a szivárvány minden színe megtalálható – jutottak eszembe. Mindegyik szín egy-egy aspektusa az életnek, a változásnak, az elengedésnek. A lila a spiritualitást, a kék a kommunikációt, a zöld a gyógyulást képviseli. Mind jelen van, de egyik sem uralkodik a másikon. Egységben, harmóniában léteznek.

Elengedni nem azt jelenti, hogy felejtünk. Hanem azt, hogy a múltat nem engedjük, hogy meghatározza a jelenünket. Az emlékek megmaradnak, de nem rabosítanak. Mint egy szép történet, amit elmesélünk, de nem élünk újra és újra. Elengedni azt jelenti, hogy szabadon engedjük magunkat arra, ami jön. Késznek lenni arra, hogy a szél elvigyen oda, ahol a legszebb virágok nyílnak, még ha nem is látjuk előre a tájat. Elengedni, hogy az élet fluorit szivárványai ragyogjanak bennünk.