Az Elengedés Füstkvarc Fátyla

Mélyen lélegzem. A tüdőm megtelik friss, tavaszi levegővel, és ahogy kilélegzem, elképzelem, hogy minden, ami már nem szolgál, távozik belőlem. Hogy mindaz, amihez ragaszkodom, elszáll, mint a füst, a széllel. Ez az elengedés. Nem tagadás, nem is felejtés, hanem egy mélyen gyökerező, tudatos döntés arról, hogy teret engedünk az újnak.

Sokáig azt hittem, az elengedés azt jelenti, hogy feladom. Feladom az álmom, feladom a reményem, feladom azt, aki voltam. De rájöttem, ez nem így van. Az elengedés valójában egy felszabadító aktus. Mintha levennénk egy nehéz, láthatatlan hátizsákot, amit évek óta cipeltünk. Benne a múlt fájdalmaival, a jövő aggodalmaival, a megbánások súlyával és a soha be nem teljesült vágyakkal.

Ez a füstkvarc fátyol, ami néha körülvesz minket, pont azt a célt szolgálja, hogy elhomályosítsa a tiszta látásunkat. Azt a hitet erősíti bennünk, hogy a régihez kell ragaszkodnunk, mert az ismerős. De az ismerős nem mindig a jó, nem mindig a fejlődés útja. A Hold ciklusai is erre tanítanak minket. Fogy és telik, elenged és újjá születik. A természet is folytonos változásban van, és mi is részei vagyunk ennek a csodás körforgásnak.

Engedd el hát a félelmet, ami visszatart attól, hogy kilépj a komfortzónádból. Engedd el a dühöt, ami megmérgezi a szívedet. Engedd el a bűntudatot, ami megbénít. Ne kapaszkodj a múlthoz, mert az csak lehorgonyoz a jelenben. Lásd meg a szépséget az elengedésben, a lehetőséget az újjászületésre. Ahogy a füstkvarc átalakítja a negatív energiákat, úgy alakulhatsz át te is, ha mered elengedni azt, ami már nem te vagy. Csak akkor tudsz tiszta lappal indulni, csak akkor tudsz igaz