Az Elengedés Füstkvarc Pillangói

A változás néha úgy érkezik, mint egy hűvös őszi szellő, ami letépi a megsárgult leveleket az ágakról. Rettegünk tőle, kapaszkodunk a megszokottba, pedig tudjuk, a továbblépés egyetlen módja az elengedés. Egy régi barátság emléke kísértett. Sokáig dédelgettem magamban a tökéletes képet róla, nem akartam látni a repedéseket, a változásokat, amik eltávolítottak minket egymástól. Egy nap aztán, egy álomban megjelent előttem egy füstkvarc pillangó, szárnyain az elmúlt idők porával. Finoman simogatta az arcomat, majd elrepült, s ahogy távolodott, a por egyre jobban hullott róla. Ébredés után megértettem: a szépség nem a múlandóság hiányában rejlik, hanem abban, ahogy megéljük azt. Elengedtem a régi képet, a régi elvárásokat, és hagytam, hogy a barátság a saját útján alakuljon. Talán elhalványul, talán átalakul valami mássá, de a szeretet, ami összekötött minket, örökre megmarad, mint egy pillangó árnyéka a szívemben.