Az Elengedés Gyémánt Palástja

Néha, mikor a Nap a Halak jegyében jár, és a lelkünk különösen fogékony a láthatatlanra, érezhetjük, hogy ragaszkodunk olyasmihez, ami már nem a miénk. Mintha egy gyémánt palástot viselnénk, mely gyönyörű és értékes, de súlya alatt roskadozunk. E palást emlékeinkből, régi sérelmekből, be nem teljesült álmokból szövődik. A ragyogása elvakít, elhiteti velünk, hogy ez a mi igazi énünk, pedig csupán egy teher, mely megakadályozza, hogy szárnyra keljünk. Az elengedés nem jelenti azt, hogy elfelejtünk, csupán azt, hogy megtanulunk együtt élni a múlttal, anélkül, hogy az irányítaná a jelenünket. Engedjük, hogy a gyémánt palást szétporladjon a szélben, hogy a súlya alól felszabadulva, könnyedén táncolhassunk a jövő felé. A valódi érték nem abban rejlik, amit birtoklunk, hanem abban, amit elengedünk.