Az Elengedés Krizolit Könnyei

Ma reggel, a nap első sugarai a krizoliton táncoltak az asztalomon. Évek óta őrzöm ezt a követ, de valahogy sosem éreztem igazán a rezgését. Mintha valami blokkolná a kapcsolatunkat. Aztán hirtelen megértettem: a krizolit az elengedés köve. És én, aki olyan görcsösen ragaszkodom a múlthoz, hogyan is tudnék kapcsolódni hozzá?

Eszembe jutott egy régi barátom, akitől évekkel ezelőtt eltávolodtam. Nem volt konkrét oka a szakításnak, csak sodródtunk egymástól, mint két eltévedt hajó a tengeren. Mindig is éreztem egy kis tüske a szívemben emiatt, de sosem mertem felvenni vele a kapcsolatot. Féltem a visszautasítástól, a kínos csendtől, a felismeréstől, hogy már semmi közös nincs bennünk.

Néztem a krizolit ragyogását, és éreztem, ahogy a szorítás a mellkasomban enyhül. Elengedni nem azt jelenti, hogy felejtünk, vagy hogy a múlt fájdalmat okoz. Hanem azt, hogy elfogadjuk, ami volt, és nem engedjük, hogy az irányítsa a jelenünket. Az elengedés tér nyitása az újnak, a lehetőségnek, a gyógyulásnak.

Fogtam a telefonom, és írtam egy üzenetet a régi barátomnak. Egyszerűen csak megkérdeztem, hogy van, és hogy mi újság vele. Nem vártam semmit, csak elengedtem a reményt és a félelmet. Néhány óra múlva válasz érkezett. Mosolygott. Annyira egyszerű volt. A krizolit az asztalomon szinte fényesebben ragyogott.