Az Elengedés Opálfényű Tavai

Néha úgy érezzük, mintha az életünk egy zsúfolt padlás lenne, tele poros emlékekkel és megkopott tárgyakkal. Mindegyikhez ragaszkodunk görcsösen, félve attól, hogy ha elengedjük őket, elveszítjük önmagunk egy darabját. Pedig a ragaszkodás maga az, ami megakadályoz minket abban, hogy új dolgokat befogadjunk. Képzelj el egy opálfényű tavat, melynek vizét zavarosra keverték a lerakódott iszap és a letűnt dolgok emlékei. A víz nem tükrözi tisztán a Holdat, nem adja vissza a csillagok fényét. Ahhoz, hogy a tó visszanyerje a ragyogását, el kell engednie a múlt terhét. Ugyanígy vagyunk mi is. Az elengedés nem azt jelenti, hogy elfelejtünk, hanem azt, hogy szabadon engedjük a fájdalmat, a sérelmeket és a félelmeket, hogy helyet csináljunk a szeretetnek, a békének és az örömnek. Az elengedés egy gyógyító folyamat, mely lehetővé teszi, hogy a lelkünk ismét tisztán tükrözze a bennünk rejlő isteni fényt. Merülj el az elengedés opálfényű tavaiban, és engedd, hogy a víz kimossa belőled a múlt terheit. Engedd, hogy a lelked újjászülessen!