Az Elfeledett Erő Forrása a Szívben

Sokszor hisszük, hogy a világot külső erők mozgatják, és mi csak sodródunk az árral, tehetetlenül. Keressük a megoldást másokban, a körülményekben, az égi jelekben, miközben elfeledkezünk arról a legősibb, legtisztább forrásról, amely mindvégig bennünk, a szívünk mélyén lakozott. Ez az elfeledett erő a saját belső, isteni teremtőerőnk, az a szikra, ami a legnehezebb időkben is képes lángra lobbanni, ha teret adunk neki.

Emlékszem egy alkalomra, amikor elveszettnek éreztem magam. A sötétség körülölelt, a csend pedig fojtogatóbb volt bármely zajnál. Minden korábbi kapaszkodó megingott, és úgy éreztem, a föld kicsúszik a lábam alól. Keresve kerestem a jeleket, a megoldást, a választ, pedig mindvégig a kérdés is és a válasz is bennem rejtőzött. Csak hallgatnom kellett volna. Hallgatni a csendet, ami elfedte a saját pulzusomat, a belső dobogást, ami a túlélésről és az újjászületésről mesélt.

Akkoriban a Neptunusz épp retrográd mozgást végzett a Halakban, elmosva a határokat a valóság és az illúzió között. A ködös fázis a lemondásról és az elengedésről szólt, de én még kapaszkodtam a régi paradigmákba. Amikor végre elengedtem a külső kontroll iránti vágyat, és leereszkedtem a saját lelkem templomába, egy szelíd, mégis elpusztíthatatlan lángot fedeztem fel. Nem volt hangos, nem volt harsány, csak pislákolt, de az ereje elképesztő volt.

Ez az erő nem az akaraté, nem a büszkeségé, hanem a feltétel nélküli szereteté és a hit csendes bizonyosságáé, ami a szívközpontunkban rezeg. Amikor megengedjük magunknak, hogy ehhez a forráshoz kapcsolódjunk, minden külső zaj elnémul, és tiszta, áramló energia indul meg bennünk. Ez az, ami képes átalakítani a félelmet rem