Az Elfogadás Boróka Illatú Köpenye

Oly sokáig kerestem a tökéletességet, magamban és másokban is. Mintha egy láthatatlan mérce feszülne bennem, folyamatosan ítélkezve, minősítve. Azt hittem, ha minden hibát kijavítok, ha minden hiányosságot betöltök, végre megérkezem valahová. Egy ideális helyre, ahol béke és harmónia uralkodik.

De a tökéletesség hajszolása csak fáradtságot és keserűséget szült. Ráébredtem, hogy a "hiba" nem feltétlenül negatív. A repedések engedik be a fényt, a szabálytalanságok adnak egyedi karaktert. Ahogy a hegyek sem simák, ahogy a fák sem egyformák, úgy mi emberek sem lehetünk azonos elvek alapján formázva.

Az igazi munka önmagunk és mások elfogadása. Nem azt jelenti, hogy jóváhagyunk minden viselkedést, vagy lemondunk a fejlődésről. Inkább arról van szó, hogy látjuk a teljességet a tökéletlenségben is. Megértjük, hogy mindenki a saját útját járja, a saját tempójában, a saját tanulságaival.

Az elfogadás nem passzivitás, hanem aktív szeretet. Egy boróka illatú köpeny, mely védelmet nyújt a kíméletlen ítéletek hideg szelétől. Egy tér, ahol önmagunk lehetünk, hibáinkkal és erényeinkkel együtt. És talán épp ez a tér az, ahol a valódi változás elkezdődhet.