Az Elfogadás Borostyán Színű Ölelése

Ismerős az az érzés, amikor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy elképzelted? Amikor a sors, vagy a végzet, vagy nevezzük bárhogy is, más lapokat oszt, mint amire számítottál? Néha hajlamosak vagyunk hadakozni ellene, mint egy makacs gyermek, aki nem akarja elfogadni, hogy a játéknak vége. Pedig a harc csak elpazarolja az energiánkat, és megkeseríti a pillanatot.

Emlékszem, egy barátom mesélte, hogy régóta vágyott egy bizonyos állásra. Minden tudását, minden idejét ebbe fektette. És amikor végre eljött a pillanat, és nem őt választották, összetört. Dühös volt, csalódott, és nem értette, miért történt ez vele. Én csak annyit mondtam neki: talán nem ez az ajtó volt a te ajtód. Talán valami sokkal csodálatosabb vár rád, csak előbb el kell fogadnod, hogy ez nem sikerült.

Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel. Nem azt jelenti, hogy feladod az álmaidat. Hanem azt, hogy megnyugszol a jelenben, és onnan indulsz tovább. Mint egy folyó, ami akadályba ütközik: nem áll meg, hanem kikerüli azt, és folyik tovább, a tenger felé.

Az elfogadás borostyán színe átmelegíti a szívünket, és segít meglátni a lehetőségeket a nehézségekben. Segít abban, hogy megbékéljünk a múltunkkal, és bizalommal tekintsünk a jövőbe. Mert néha a legjobb, amit tehetünk, hogy elengedjük az elképzeléseinket, és hagyjuk, hogy a sors, vagy a végzet, vagy nevezzük bárhogy is, megmutassa az igazi utunkat.