Az Elfogadás Krizantém Aranypora

Oly sokáig harcoltam a hullámokkal, dühösen csapkodtam a víz felszínét, mert nem úgy törték meg, ahogy én elvártam. Panaszkodtam a szélnek, amiért nem a vitorláimba fúj, hanem arcba vág. Aztán egy napon, mikor már teljesen kimerültem, sodródni kezdtem. Nem ellenkeztem. Csak hagytam, hogy a víz vigyen. Ekkor vettem észre, hogy a mélyben, ahova nem lát a felszíni zűrzavar, tündöklő korallzátonyok rejtőznek. A halak, akikkel korábban sosem találkoztam volna, most kíváncsian köröztek körülöttem. A víz csendes bölcsessége átölelt. Megértettem, hogy az ellenállás csak elvakít a valóság szépségeitől. Az elfogadás nem egyenlő a beletörődéssel, hanem egy békés kapu a lehetőségek végtelen kertjébe. A krizantém, mely a tél közeledtét hirdeti, mégis aranyporral hinti be a tájat. Mert tudja, a változás nem a vég, hanem egy új kezdet ígérete.